Nem látlak én, de tudom merre vagy:
Öledbe ejted most a kezeid,
Fontolgatod, mert nyugton mégse hagy
Magadban még az angyal szavait.
Mi itt lenn repdes, téged el nem ér,
S felejted már te régi röpteid;
Csak én tudom miként emelt a fény,
Míg engem dalom mocsarába vitt.
Könnyekre nem vár túlvilági lét,
Megkaptad már, mi sorsul volt megírva;
Hevíti, oltja türelmem tüzét,
De az az árny szívem elszorítja.
(Ford.: Tóth Z. László)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése