2018. máj. 31.

Luby Sándor (1855-1905): Petőfiről


Az a szoba, mai állapotában, a melyben Petőfi született - Pörge Gergely rajza 1909.


Szegényes házban ringott bölcseje,
Selyempárnában nem pihent feje,
Arany, gyémánt nem csillogott reája,
Csak anyaszem s a puszták délibábja.

S hogy a gyermekből büszke ifjú lett,
A „sorsharag” zúgott feje felett.
Kenyere száraz s kőbül volt az ágya,
Nyomor volt a leghűségesb barátja.

De a lelke kincsekkel volt tele,
Jól tudta ezt, s ezért nem csüggede.
Bátran haladt rögös utján előre,
Amig végre király leve belőle!

Költő-király, akinek homlokát
Babér-korona büszkén fogja át,
S kinek trónja fönnáll örök időkre,
Mert a szivek mélyébe van benőve!

Forrás: Petőfi a magyar költők lantján – Versek Petőfiről -  Petőfi-Könyvtár XX. füzet – Összegyüjtötték: Endrődi Sándor és Baros Gyula. Budapest, 1910. Kunossy, Szilágyi és Társa Könyvkiadóvállalat kiadása