2018. máj. 31.

Lévay József (1825-1918): Jó Petőfi (1875.)



Jó Petőfi! pihenj békén
Valahol az ország szélén!
Tetemidet lágyan
Nyomja hazád földje,
Úgy sem igen sok jót
Vettél egykor tőle.

Azt se tudjuk, merre nyugszol…
Keresnénk, de nem tudunk, hol:
Nem mutatja ember,
Nem egy árva emlék,
Ahol hamvaidat
Nyugalomra tették.

Nemde magas hegyen fekszel,
Felhővel és szélvészekkel,
Magas hegy tetején,
Mely a völgyre bámul
És hírt ad a rózsás
Hajnal hasadtárul?

Nemde róna tart ölében
Ismerősöd réges-régen,
Fátyolával arczod
Nemde az takarja,
Mint mélyen aluvó
Gyermekét a dajka!?

Vagy egy bokor árnyékában
Temettek el, hamarjában,
S a bokor aljáról
Dalos madár sírja:
„Jertek ide, jertek;
Itt van az ő sírja!”

Akárhol vagy eltemetve,
Nem vagy tőlünk soha messze,
Poraidat setét
Elfelejtés zárja;
De nevedre nem száll
Annak éjszakája.

És ha nyugvó hamvad felett,
lelked sok szép álma lebeg,
Nem kell ápoló kéz
Késő gondja többé;
Virágos lesz sírod
Örökkön örökké!

Forrás: Petőfi a magyar költők lantján – Versek Petőfiről -  Petőfi-Könyvtár XX. füzet – Összegyüjtötték: Endrődi Sándor és Baros Gyula. Budapest, 1910. Kunossy, Szilágyi és Társa Könyvkiadóvállalat kiadása