2018. máj. 24.

Kányádi Sándor (1929-): Gyermekkor




Hóharmaton mezítláb jártam,
ólmos esőben bőrig áztam,
éjjel az erdőn, félelmemben,
hol sírtam, hol meg énekeltem.

S mindez úgy tűnik – most, hogy emlék -,
mintha egy tisztás szélén mennék
fütyörészve, hol alkonyatkor
őzek ittak ezüst patakból.