2018. máj. 23.

Jakab Géza (1904-1972): Valamire emlékezem




Két könnyű folt, a dús mezőn
Habos-zöld, selymes foglalatban:
Együtt ültünk a pázsiton,
Nyár-délután, hat óra volt...

A fű között tücsök dalolt
S az ég, egy nagy harangvirág,
A hegyekkel összehajolt,
Emlékezem, hat óra volt.

Éreztem, hogy valami készül:
Távoli nyárfák integettek,
Két játék-fáradt kisgyereknek
Könnyű dalú tücsök dalolt,

S ahogy a nap lejjebb hajolt, -
Jer, menjünk, - szóltam izgatottan,
S hogy meg sem mozdultál, legottan
Megfogtam kis gyerekkezed:

Te rámemelted a szemed
S két buksi fej összehajolt,
Harangvirágkék ég alatt
(- Nyár-délután, hat óra volt, -)

Úgy jött, hogy megcsókoljalak...
Harangvirágkék ég alatt
Remegve zengtek karcsú nyárfák
S lábainknál tücsök dalolt,

A dús mezőn, két könnyű folt
összehajolva csókolóztunk,
míg gyermekségünk szép dalát
Valahogy ők, akkor lejátszták...

Emlékezem, hat óra volt
S zengtek, zengtek a karcsú nyárfák.