Greguss Ágost (1825-1882): Petőfi Sándorhoz (1845)

Greguss Ágost portréja. Pollák Zsigmond metszete (1882)

Nem iskoláink zsibbasztó porában,

Hol lelki tápot nem sok ifjú lel,

Hol szép szavakba fojtjuk szellemünket,

Hol azt tanuljuk, hogy tanulni kell;

Nem a pedansok könyves börtönében

Virágozál honunk díszére fel:

Egy könyvnek csak forgattad lapjait:

A nagy természet, a szív titkait.

S nem a szerencse kéjadó ölében

Kellett az élettel megküzdened;

Üdv nem virult vágyalkotó szivednek,

Bár szívrepedve hangzott éneked;

És míg a Múzsa homlokodra csókolt,

Fortuna hátat fordított neked;

Míg lelked égi eszményekre gyúlt,

A földi élet elhomályosult.

A Muzsa és Fortuna rég időkben

Egymásnak ellenségi lettenek;

Azóta együtt, óva s bátorítva,

Még egy halandót sem vezettenek:

Mélységbe sujt a legmagasb szerencse,

A por rabjának zárvák az egek…

A dalteremtő ég felé siet,

S lerázza mind a földi terheket.

Ki festené a szivnek vad csatáit,

A bánat tengerét ez életen,

Ki festené, hogy mégis önszivében

Nyugalmas és bánattalan legyen?

Érezni kell előbb a sors hatalmát,

Aztán danolni bájos édesen;

S akármit mondjon az avattalan,

A költő boldog, ha boldogtalan.

Boldogtalan valál! Köszönd az égnek!

Ki vagy választva milliók közül!

A képzelemnek tünde bájvidéki

Neked jutottak osztályrészedül,

Hogy andalogván berkök szent homályán,

(Hol a költészet műhelye terül,

S az érzelem forrásai fakadnak)

Nekünk virágot szedj, babért magadnak.

Bár átkokat szór a középszerűség

Mindenre ami kebledből fakad,

Bár gúny s irigység kisér is nyomodban,

És ellened rozsdás fegyvert ragad:

Nevesd ki, vesd meg a törpék csoportját,

A felfuvalkodt apróságokat,

S a sors kimérte ösvényen haladva,

Ne keveredj a lármázó csapatba.

Mi haszna megmérkőznöd ilyenekkel?

Miért hizlaljad gyáva gőgjöket?

Míg ők halálba rogynak elfeledve,

A halhatatlanág virul neked.

Azért ragadd az alkalmat hajánál,

Ne vesztegesd a röpke perczeket!

Majd a magyar Béranger dalai

Mindenki ajkán fognak hangzani.

Forrás: Petőfi a magyar költők lantján – Versek Petőfiről -  Petőfi-Könyvtár XX. füzet – Összegyüjtötték: Endrődi Sándor és Baros Gyula. Budapest, 1910. Kunossy, Szilágyi és Társa Könyvkiadóvállalat kiadása