2018. máj. 18.

Dobsa Lajos (1824-1902): Szól a zene…





Szól a zene, táncba merültek a pohárok,
Szegletbe vonulva csak egymagam állok:
Várván az  i g é r t  t á n c  jöttére hiven. –
Hát végre jutalmát elnyeri szivem:
Forró leheletje ha illeti arcom,
Izzó agyamat vállára ha hajtom:
Karcsú derekát beölelve karommal.

„E tánca enyém, nagysád!”… „Valjon?”
„O de bizonnyal!”
.        .        .        .        .        .
„Lehet; szólt tétovázva, tán igen!” –
S még rámszegezte két jeges szemét,
Ily tünödést olvastam lényében:
„Ez ember él? – Nem vettem észre még.”

Forrás: Gombostű. Szépirodalmi, társaséleti és divatközlöny. Első félévi folyam. Pest, január 29. 1862.