2018. máj. 31.

Dalmady Győző (1836-1916): Petőfi szobra* (1885)






Mintha most is azt mondaná,
Talpra magyar!
Lába szinte előre lép
Mozdul a kar.
Messze néző szemével a
Jövőbe lát,
Keresi ott a szép s dicső
Magyar hazát.

Ajka most még szózatosabb,
Mint valaha,
Még távolabb határokig
Zeng a szava.
Meghallják a messze lakó
Népek is azt,
S ott is minden szent érzeményt
Talpra riaszt.

Egymás után felelgetik:
Igen, igen!
Megértettük a szavadat,
Nem idegen.
A szabadság értelmében
Egyek vagyunk,
Rabok lenni soha, soha
Nem akarunk!

S átkelnek a határokon
Jőnek ide,
Új koszorút illesztenek
A régire.
Hódolatal körülveszik
A dalnokot,
Aki előtt nincs tér, idő
Egyre nagyobb.

Mintha most is buzditana
Dalaival,
Mintha kevés volna neki
A diadal
Azt akarja: egész világ
Jőjön ide:
Szabadságnak nincs még elég
Igaz híve!

(* A költő dunaparti érczszobra Budapesten. Az országos kiállitás alatt (1885) csehek, francziák, lengyelek keresték fel, koszorúkkal, ódákkal ünnepelve a költő emlékét.)

Forrás: Petőfi a magyar költők lantján – Versek Petőfiről -  Petőfi-Könyvtár XX. füzet – Összegyüjtötték: Endrődi Sándor és Baros Gyula. Budapest, 1910. Kunossy, Szilágyi és Társa Könyvkiadóvállalat kiadása