2018. máj. 18.

Császár Ferenc (1807-1858): Szerelmem




I segni dell'antica fiamma
DANTE, Vezekl. XXX. Ének.

Eljárt szebb időm – hanyatlik
Életemnek nappal:
Üdvezelni nemsokára
Eljön a sír angyala.

Fürteim közé havasló
Szálakat tűzött a tél;
Szellememhez, hallom, érzem,
Tulvilági hang beszél!

S ím az ifju láng szivemben
Egyre még lobogva ég:
És a vágy, a szerelem, mit
Hajdanonta érezék,

Még ma sem tud megjegedni,
Él ma is, vidáman él!
Bár köröttem alkonyúl, fagy,
És közelg a végtelen éj.

Te! kiért e láng szivemben,
Bájos, égi ideál!
Engem, ifjat, tenmagadhoz
Bűerővel lánczolál;

S törhetetlen, mint a lánczod,
Hozzád a szent vonzalom;
Boldog én, ki azt elaggva
Ifju tűzzel hordhatom!

Forrás: Divatcsarnok 1853. – Martius 17.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése