2018. máj. 18.

Bella (19. sz.): Ó ne mondj te engem…




Ó ne mondj te engem
Kis csörgő pataknak,
Napjaim ezénél
Sokkal boldogabbak.

Igaz: gyöngyhulláma
Virágpartot ölel;
De az illatárja
Jég alatt tenyész el.

Szép csillagos égnek
Ó ne mondj te engem,
Mert a létet ezzel
Én fel nem cserélem:

Fél éltét nap fedi,
Csillagi eltűnnek,
Míg nálam az álom
Is csak örömünnep.

Ó ne mondj te engem,
Kis vándorfecskének,
Mert sorsot valóban
Ezzel sem cserélek.

Két hazája van bár,
Boldog még sem lehet,
Nem fér meg egy szívben
Két hazaszeretet.

Forrás: Gombostű. Szépirodalmi, társaséleti és divatközlöny. Első félévi folyam. Pest, január 25. 1862.