2018. máj. 19.

Báró Balassi Bálint: Az ő szerelmének örök és maradandó voltáról


  
Idővel paloták, házak, erős várak, városok elromolnak,
Nagy erő, vastagság, sok kincs, nagy gazdagság idővel mind elmulnak,
Tavaszi szép rózsák, liliom, violák, idővel mind elhullnak.

Királyi méltóság, tisztesség, nagy jószág idővel mind elvesznek,
Nagy kövek hamuvá s hamu kősziklává nagy idővel lehetnek,
Jó hírnév, dicsőség, angyali nagy szépség idővel porrá lesznek.

Még az föld is elagg, hegyek fogyatkoznak, idővel tenger apad,
Az ég is béborúl, fényes nap setétül, mindennek vége szakad,
Márvánkőbe metszett írás kopik, veszhet, egy heliben más támad.

Meglágyúl keménység, megszűnik irigység, jóra fordúl gyűlölség,
Istentül mindenben adatott idővel változás, bizonyos vég,
Csak én szerelmemnek, mint pokol tüzének nincs vége, mert égten ég.

Véghetetlen voltát, semmi változását szerelmemnek hogy látnám,
Kiben Júliátul, mint Lázár ujjátul könnyebbségemet várnám,
Ezeket úgy írám és az többi után Júliának ajánlám.

Forrás:  A régi magyar költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 78. old. – Bp., 1903.