- Szülésben elhalt ifju nő felett –
Zokogj kedves férj: hiszen bánatod
Te eléggé ki nem zokoghatod!
Sirj: a fájdalom gyöngye méltán pereg
- A részvét adóját kölcsön adod –
E gyászeset által egybehítt sereg!
Bimbó nyilt a reménydus rózsatőn,
S az anya – bokor áldozata lőn!...
Hol vesz a bimbó tápnedűt s ápolást,
Kit első létperce árvává tőn,
Reménylhet az még jót s várhat pártolást?
Mienk csak a bánat, gyász s fájdalom;
Ám ne feledjük, hogy bölcs hatalom
Intézkedik halandók! sorsunk felett,
Onnan jő vigasz, segély, oltalom,
Kinek keze most reánk nehézkedett.
Sebzett szivű férj! ösmerj csilapot,
Keserű jajod égre felhatott;
Ki áldásul adta már hunyt hitvesed,
Ő enyhitheti kinod s bánatod:
„Vérző sebed – csak higyj s reménylj – beheged!”
Forrás: Sárospataki
Füzetek 6. évf. Julius 15. 1862.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése