2018. máj. 1.

Alfonso Álvarez de Villasandino (1340-1425): Dal, melyet Alfonso Álvarez egy hölgyének kedvére és dicséretére szerzett




Szerelmetes orca,
szánj meg végre hát,
gond a szívem sorsa,
érted űz a vágy.

Földöntúli képed
tömlöcébe zár;
szívem, ily veszélynek
vetve, nem talál
enyhes menedéket
kínjától ma már,
mert orcád tejének
búja járdal át.

Egy a törekvésem:
hogy dicsérjelek;
emlék, feledés sem
bírhat el veled;
képedtől egészen
átfut a meleg;
mert mindenre készen
voltam hű s barát.

S most vagyok szünetlen
bús, örömtelen;
ó csak még egyetlen
napra légy velem:
ékes termetedben
vigaszom lelem,
mert mit elvesztettem,
újra rámtalál.

Míg matattam terveimben,
a madárkák elröpültek;
majd kinyílt zöldellve minden,
s gond szakadt rám, bánat ült meg.
És akkor lebbent le Ő rám,
s áthatott nemes szenyórám,
kit imádok minden órán,
járja fény vagy éj a földet.

(Ford.: Molnár Imre)

Forrás: Más fény nem kell nekem. Spanyol szerelmes versek. Magyar Helikon 1978.