2018. máj. 10.

A SZENT HÁROMSÁG TITKA (1851.)




- Legenda. –

Az egyház egyik régi bölcs tanára,
Ki Isten útain buzogva jára,
Sok éjt virasztott által hő imában
S tanulva a szent könyveket sorában.

Szent volt előtte a könyvek igéje,
De ő eszét is mindig számba vette:
Okát keresvén és kulcsát azoknak,
Miket a régi szentek irva hagytak.

Az ég kegyelme lévén munkatársa:
Sok mély titoknak kulcsát megtalálta;
És több homályost, kétest földeríte,
Míg egy veszélyes örvényig bukék le.

„Az Isten egy, de három ő személye,
S a három, egy lény, mely öröktül éle.” –
Igy olvas; és e nagy titkán hitének
Soká tünődik: azt hogy fejtené meg?

Imádkozik hőn, buzgón nappal, éjjel,
És jár az égben s földön mély eszével:
Találni kulcsot e nagy, szent titokhoz…
Hiába! illő kulcsot nem lel ahhoz.

Történt, hogy egykor, könyvvel a kezében,
Olvasva járt a tenger közelében;
S ott egy fiúcska tűnt szemébe: arccal
Kecses, mosolygó s fényes, mint az angyal.

A szent tanárt még mindig titka nyomja,
Azon sereglik minden gondolatja;
De látva a szép gyermeket, megálla,
Mivel szokatlan játékban találta.

Üres kagyalló volt a jobb kezében,
Gödörke ásva a part fövenyében,
S a tenger árját az üres csigával,
Gödrébe mert lankadtlan munkával.

A bölcs mosolygva nézdelé sokáig:
A kis fiúcska mily buzogva játszik,
És gondolá: mily kába, mely mulatja,
Játéka, s hozzá e szavakat mondja:

„Mért fáradozni oly buzgón, fiúcska?
„Hiú, te melyben kedvet lelsz, a munka;
„A tenger árját a kisded gödörbe,
„Merd ezred évig bár, még sem mered be.”

„Lehet, viszonzá, a fiú mosolygva,
„Szép homloklán a fürtöt szertevonva;
„De kész leend ez én munkám előbbed,
„Mint emberésszel titkodat kifejted.”

Igy szólva, eltűnt. – Megpirulva állott
A szent, s magába szállva, igy kiáltott:
„Véglen vagy Isten! s bűnös vakmerő én,
„Ki véges ésszel lényedet fürkészém.”

Mondá alázat hangján; s visszatér
Lakába, többé nem bizá eszére:
Fürkészni a szent Háromság valóját;
Imádta azt, és buzgón hitte titkát.

A szent, kiről e példa meg van írva:
Az egyház egyik legdicsőebb atyja –
ÁGOSTON püspök volt, ki életében
Sokat fölűlmult jámbor bölcseségben.

Forrás: Őszi lombok II. 1857.