2018. ápr. 30.

Takács Imre (1926-2000): Szerelem




Autóbusz vitt, rohantunk,
egy felhő száguldott velünk,
csókvirágos, bíbor, szép ajkunk,
tudtuk már, mért van nekünk.

Lopott búzát a tarka hörcsög,
vagy mint apám a burgonyát,
vagy mint egy kosár gyümölcsöt:
vittük szerelmünk tovább.

Vagy mint vetőgép, magot
hullatva visz, visz tova…
Belőlünk vígságmagok
hulltak,m int csergő búza.

Tobzódó életcsírákat
vittünk magunkban és
szemünk ölelte át a fákat,
és a nagy Duna vizét

paskoltuk meleg tekintettel,
csillagfényt küldött a gyár!
Kétmilliárd közül mi ketten
s jövőre hárman talán.

Forrás: Szívünk szerinti törvény – Fiatal költők versei. Budapest, 1952.