Autóbusz vitt, rohantunk,
egy felhő száguldott velünk,
csókvirágos, bíbor, szép ajkunk,
tudtuk már, mért van nekünk.
Lopott búzát a tarka hörcsög,
vagy mint apám a burgonyát,
vagy mint egy kosár gyümölcsöt:
vittük szerelmünk tovább.
Vagy mint vetőgép, magot
hullatva visz, visz tova…
Belőlünk vígságmagok
hulltak,m int csergő búza.
Tobzódó életcsírákat
vittünk magunkban és
szemünk ölelte át a fákat,
és a nagy Duna vizét
paskoltuk meleg tekintettel,
csillagfényt küldött a gyár!
Kétmilliárd közül mi ketten
s jövőre hárman talán.
Forrás: Szívünk szerinti
törvény – Fiatal költők versei. Budapest, 1952.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése