2018. ápr. 25.

Sántha Károly (1840-1928): Dalok




I.
Sárga lombot űz a szellő,
Őszi napnak estvején.
Fent az égen száll a felhő,
Sárga lombog űz a szellő,
És zokogva sirok én
Őszi napnak estvején.

Hulljatok csak őszi lombok,
Sárga lombok hulljatok!
Volt e sziv is véle boldog…
Hulljatok csak őszi lombok,
Én is, ah, lehervadok –
Sárga lombok hulljatok!

II.
Könyü ne tépje ifju arcom:
Jobb, ha szivemben ott marasztom,
Elrejtem mélyen mély fájdalmamat.
Ne tudja senki búm, ne lássa;
Az ibolyának hervadása
Olyan szép a bokor titka alatt.

Szerette társát s el nem érte,
Epedésében hervad érte,
Álomra hajtja árva, bús fejét;
Alszik remélő szerelemmel,
S tavaszt alig vár, ujra fölkel:
Keresni és szeretni kedvesét!

(Forrás: Hölgyfutár XIV. évf. II. 4. félév 1863. július 9.)