Nehéz a munkánk, nagy és szép dolog:
várost építünk a dombok helyén,
melyek miként szélben a homok
síksággá lettek, mert kezünk kemény
és a szívünkben nem renyhe remény,
hanem tüzes hit s akarat lobog
győzni ellenünk szegülök erején
s újmederbe fogni minden századot.
A város épül. Nőnek házsorok
a puszta földből friss kezünk nyomán.
Ez a mi munkánk. Jövendő korok
sarjadnak örök munkánk zálogán.
Harcok s hatalmak esztendők múltán
feledés homályba tűnve foszlanak,
ám milliókon épül és a munkán
minden örök érték a nap alatt.
Úgy tesszük szebbé ezt a századot,
hogy kész lesz s előbb megindul a gyár
és földjeinkre erős traktorok
serege indul és szebb lesz a nyár,
gyermekeinknek telibb lesz a tál,
gyárainkban több szövőgép forog,
mert minden nép az oldalunkon áll.
- És ez, tudjuk, hogy nem kevés dolog,
de már az idő minékünk forog,
győzelmeinknek kora e század.
Mértéket mindenhez a szívünk adott,
igazság, szépség belőlünk támad.
Fordulása van most a világnak
s a küzdelem éles és konok:
eljövendő boldog századok.
Forrás: Szívünk szerinti
törvény – Fiatal költők versei. Budapest, 1952.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése