Jönnek már a hosszu esték,
Az idő is hidegebb,
A régi tűz alvófélben,
Minden, minden csendesebb.
Köd borul el a vidéken,
Szűkebb lesz a láthatár,
A messze utat tett vándor
Béke- s nyugalomra vár.
De mielőtt elnyugodnék,
Visszagondol, visszanéz –
Csak feledni tudna mindent,
Nem vón’ a válás nehéz.
De a multnak tükörében
Ott ragyog az ifjuság:
A tavasz, a hold, csillagok,
Erdő, dal, mező, virág.
(Forrás: Hölgyfutár XIV. évf. II. félév 1. sz. 1863. július
2.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése