2018. ápr. 30.

László Ibolya: Asszonyok énekelnek




Hajnal jár a szövetkezet földjén,
pereg az üvegszínű harmat.
Hajbókolnak öreg kútágasok,
víz loccsan, legények itatnak.
Barmok jászlába széna, zab kerül
sajtárok öble tejjel lesz tele,
kerítés rése közt az útra szökken
kerekedő menyecskék éneke;
arról, hogy nekünk ring a búzatábla,
nekünk nőnek a kölyökakácok,
lábunk alá simul a barázda
s kertjeinkbe vizet hord az árok,
arról, hogy szusszanó nagy traktorok
nékünk szántják a termékeny rögöt,
arról, hogy pufók lesz majd a kis kölyök
akit az apja térden ringat el,
míg oldalassal felforr a leves,
arról dalolnak, hogy a második
gyermek már szöszke kisleányka lesz.
És daluk száll vígan, mint a szél,
kezük serény. Dolgavégezetten
foltozni ülnek majd a ház elé,
szívük alatt meg-megmozdul csendben
a dolgos élet legszebb folytatása
és boldog, boldog nagyon valahány
leendő anyácska.

Forrás: Szívünk szerinti törvény – Fiatal költők versei. Budapest, 1952.