2018. ápr. 30.

Donga György: Hívogató




Kakukkfüvek alján fekszem el a réten,
Pezsdülő bogarak körüldöngicsélnek.
Duruzsoló, pajkos, puha szárnyak
meg-meglegyintgetnek, egy dalt muzsikálnak:
százszorszép, rezeda, kökörcsin, szarkaláb,
eljött az új tavasz, kinyílik a virág.

A dombháton sövény kúszik a határba.
Zöld hajában illeg, billeg egy madárka.
hangja felcseng, meglibeg a szárnya,
egyszerre ott terem szép élete-párja.
Százszorszép, rezeda, kökörcsin, szarkaláb,
eljött az új tavasz, kinyílik a  virág.

És mosolyog a rét. Hát én mit csináljak?
Szerelmeslevelet küldök egy kislánynak:
Lelkem lánykám! künn a zöld ligetben
holnap, ha teheted, látogass meg engem!
Ó gyere! elgyere! jöjj el mihamarább!
Gyémánt csillog a fűn, miénk ez a világ.

Forrás: Szívünk szerinti törvény – Fiatal költők versei. Budapest, 1952.