Hol elhomályosul a nap,
úgy száll a füst s korom
vándordaru-csapatként
a fénylő magoson,
hol elhomályosul a nap,
mert száz, ezer és millió
nap lángját ellobogja egy nap
a martin és a nagykohó,
ócskavasak és drugárfák között
járkálunk mi: az istenek,
s vagyunk, hogy ítéletet mondjunk
romok és pusztaság felett.
Forrás: Szívünk szerinti
törvény – Fiatal költők versei. Budapest, 1952.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése