- Régtől maradt márványtáblák alá –
Gyárosok, jegyzők, orvosok
írták e falra nevüket,
jeléül annak, hogy őket e fürdő
ásványos vize gyógyította meg.
hálálkodnak a gyógyulásért.
Ujjong a purgált náció.
Szinte lelkendeznek a márványtáblák:
Magyarországon élni szép; mi jó!
Szép a világ, szép ez a föld.
A nép közt, íme, nincs beteg.
Vagy mért maradtak
hát ki a listáról
az egyszerű, a dolgos emberek?
Apám nevét a márványban
hiába nézem, kutatom,
pedig hát ő is panaszkodott olykor:
„reuma bánt, a vállam fáj nagyon”.
Meggyógyult egy angol lédi.
Meri Devisz vagy micsoda.
Mért nem írták az én kérgeskezű apám
csúfondáros, magyar nevét oda?
Kedvem volna széttaposni
a gúnyos, cifra betűket,
sárral, salakkal betömködi végleg
múltat idéző, átkos helyüket.
Ám a táblákat így legalább
olvassa majd e nemzedék
és boldog lesz, hogy értünk zúg a forrás,
nékünk nő fű és értünk kék az ég.
Forrás: Szívünk szerinti
törvény – Fiatal költők versei. Budapest, 1952.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése