2018. ápr. 30.

Csoóri Sándor (1930-2016): Visszhangzik a történelem




Száll a felhő, fodros felhő,
szárnyiról eső csepeg.
Apró hullámokat vernek
a Dunán a gyöngyös cseppek.

Száll a felhő, messze, messze…
Száll vele a gondolat is:
Milyen lehet most a Szajha?
Gyűrűzik-e benne a víz?

Úgy képzelem, hogy háborog,
torlódik, zúg vészes hangja,
s bilincseit, a partokat
tépi, nyüvi és szaggatja.

Lázad, forrong, mint a népe,
melyet terelni akarnak
az elnyomás partjai közt
idegen, bitang hatalmak.

De ki emelhet gátat egy
nép előtt,mely jövőt látott?
S álmokat hord szíve mélyén,
békét akar, s szabadságot?

Senki, senki! – zúg a Szajna,
harsognak a szabad habok.
Senki, senki! – kiáltom én,
s kiáltják minden szabadok.

Senki, senki! – népek zúgják,
s visszhangzik a történelem:
felkel majd a francia nép
s nem lesz irgalom, kegyelem!

Forrás: Szívünk szerinti törvény – Fiatal költők versei. Budapest, 1952.