2018. ápr. 25.

Csepeli Sándor: Julius 22.



Heureux? non; triumphant? jamais. Resigné!
V. H u g o

Van egy tavasz  minden évben;
Minden évben van egy nap:
Szivem fölött nyilik minden
Virága a tavasznak…
Lelkemen a legszebb égnek –
szemednek napja ragyog:
Ez egy nap, egy örök élet;
Ez az egy nap – n é v n a p o d!
Oh! légy áldva százezerszer,
Legyek százszor átkozott:
E virágból, e sugárból,
Mi érted ég, érted lángol –
Egy szálat sem adhatok.

Szólj, ki zárt el ugy előlem,
Mint hullám a szigetet?
Ily szivtelen te vagy?... oh nem!
Ismerem én szivedet…
Van egy kéz… de mit beszélek?
Nyeljenek el a habok.
Még halva is hozzád vetnek
Megáldani  n é v n a p o d.
Oh légy áldva százezerszer,
Legyek százszor átkozott…
Igy szeretlek végetlenül;
S titkon égő könyek nélkül
Reád se gondolhatok!

Igy szólt hozzám ma, Istenem:
M i n d e n  v á g y a m  m e g a d j a!
Enged még az ég is – s te nem
Hajolsz esdő szavamra.
Azt kivánom: legyünk ketten
Mindörökre boldogok.
S igy szólt az ég: h á t  u g y  l e g y e n!
Legyen kezdet  n é v n a p o d!
Oh! légy áldva százezerszer,
Legyek százszor átkozott…
Hogy mi üdv van földön, mennyen
Nekünk adná a jó Isten:
S te el nem fogadhatod!

Ne szólj szépem jó angyalom!
Némán – szebben megértlek.
Osztozzunk a földi bajon,
S üdvösségén az égnek.
Mikor Isten elválasztá
A vak éjtől a napot;
Mikor a tél lesz tavasszá…
E nap legyen – n é v n a p o d!
Oh! légy áldva százezerszer
Legyek százszor átkozott…
Mi fény mi üdv: - legyen tied!
Legyen enyim: - mi bús, sötét!
Igy legyünk hát boldogok…

(Forrás: Hölgyfutár XIV. évf. II. félév  9. sz. 1863. július 21.)