2018. ápr. 30.

Ancsel Éva (1927-1993): Egy görög partizánlányhoz




Már várnak rád.

S hogy gyorsan által érj,
gázlót nyitnak neked
a hű görög folyók, -
hadd vidd a hírt, hogy él,
hogy Beloiannisz él,
vidd boldog híredet.

Már várnak rád Iszája, várnak rád,
Bokrot fakaszt hát sima kő,
hogy megkapaszkodj, el ne csússz,
hogy menj s mondd el nekik –
ott ülnél már s elmondanád –
az élet győz, mit szikla közt,-
viharban s tél felett,
örökzöldlombú makkiák.

Így este már nehéz az út.
De várnak rád nagyon –
s hogy láss, - teérted nő a fény,
Iványkovóban, Hramiban
s hazánk szentgáli tájain.

Csak mégy, - és nincs olyan kopó,
ki téged ott követni mer,
bokáján hurkot vetne fű,
elgáncsolná gyökér, -
fogadnák lomb-álcázta fegyverek
és örvényt nyitna minden hű folyó,
hogy benne vesszenek.

Így lesz Iszája, így, - pusztulni fog
Papagosz s mind ki új halált akar –
s te élni fogsz Iszája, élni fogsz, -
virágos ágú fákkal ülteted
a mészköves, kopár talajt, -
a hű folyókon gátakat emelsz –
örülni fogsz Iszája s élni fogsz,
a szíved majd oly boldogan dobog –
s megnyitják fegyver-edzett öklödet,
tenyérbe termett almák és diók.

Forrás: Szívünk szerinti törvény – Fiatal költők versei. Budapest, 1952.