2017. okt. 6.

Vajdai Szabó István: A temetőben



Hulló levél, bánatos virág hirdeti a mulandóságot.

Fázós szél rohanja meg a fák koronáit, virágok levelét s az hull,... hull betegen, elsárgultan, nem törődve azzal, hogy mely tájra ragadja magával a vihar és hol lesz belőle sár, hol borul rá hideg „fehér szemfedél”...

De ím a halni készülő nagy természet fölött valami édes, megszokott hang üti meg szívünk. Tudjuk, honnan jő ismerős előttünk; hol örömet okozott, hol fájdalmat, midőn sírásra hív.

Szelíd, fájdalmas e hang, amint bánatos búgással rezeg a nyirkos őszi légben, s mélán, elhalóan suhan keresztül a haldokló táj fölött.

... Harangoznak!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése