A kék titkát jól őrzik. A kék messziről ér ide. Útközben
lassacskán összeáll és heggyé válik. A tücsöknek is van része benne. A
madaraknak is. Valójában semmit sem tudunk. Beszélnek porosz kékről. Nápolyban,
amikor az ég elvonul, a Szent Szűz a fali mélyedésekben marad.
A dzsungelt egyetlen folyó vágja át. Az oroszlánok ebben
áztatják kis szakállukat. Bajos volna megengedni ott a szabad ég alatt a
meztelen állat-szelidítőnőnek és cowboyának a megjelenését.
Ám rejtelem minden. Rejtelem a zafír, rejtelem a Szent Szűz,
rejtelem az óceánokon rohanó víztölcsér, rejtelem a tengerészek gallérja, a kék
sugárnyaláb, amelytől megvakul a szem s rejtelem a te kék pillantásod, mely
átüti szívem.
(Ford.: Illyés Gyula)
(Forrás: Jean Cocteau
válogatott versei - Európa Könyvkiadó Bp.,1961.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése