Csipkés szoba. Télest. Az óra áll.
Öreg karszékben a vén asszony olvas.
Mellette lánya. Égszem, rózsaváll.
Mohón nézek rá, mint egy éhes ordas.
Mint a mesebeli ádáz boszorkány,
Az anyja is a lányra úgy vigyáz.
Az ablakon zörög haragos orkán,
A kályha nyög, sóhajt a régi ház.
De csend itt bent. A lány varr sebtiben.
Nagy hallgatás. Már vérző seb szivem
S lázában azt suttogja: édes, édes!
Az álom most az asszony vén szemén les.
Egy pillantás. Egymáshoz ér kezünk
S halkan Meseországba érkezünk.
Forrás: Napkelet 3. évf. 1. sz. (1925. január)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése