2017. aug. 10.

Pakocs Károly: Születnie kell valakinek!



Kínlódik a világ. Anyakínokat érez. Szülnie kell Valakit.

Mert nyugtalan a föld. Haragot morognak a vezuvok, az etnák;
füstöt, tüzeket köhögnek s fojtogatják a családban a békét.
Láz rázza a nagy-hegyeket s a völgyekben reszket az ember.
Vajúdás ez: a föld vajúdása. szülnie kell Valakit.

Mély ember-sóhajok szakadnak fel a földből,
bosszú liheg s haragok cikáznak át a világon.
Láz rázza az emberi lelket: harag-láz, gyönyöröknek láza.
Vajúdás ez: ember vajúdása. Szülnie kell Valakit.

Rongyba-dugott gyermek vánszorog fel piszkos pince-odúkból.
Levegőt akar inni s napsugár-kehelyért nyújtja nyakát.
Sápadt, erőtlen; szederjes az ajka; rázza nyomor-láz.
Vajúdás ez: nyomor vajúdása. Szülnie kell Valakit.

Haragszik az Ég is. Halállal kaszálja az embert,
jéggel aratja vetését és kenyerét tűzzel emészti.
Láz rázza egünket: a haragvás isteni láza.
Vajúdás ez: az Ég vajúdása. Szülnie kell Valakit.

E minden-vajúdásból Valakinek születnie kell,
aki csendesedése leszen a hegyek méhében a láznak,
a völgyekben az ember-remegésnek;

aki a bosszú testvérre-indult villámait pokolba lövi
s kiissza sóhajaink keserű kelyhét;

aki a bosszú testvérre-indult villámait pokolba lövi
 s kiissza sóhajaink keserű kelyhét;

aki levegőt ád a tüdőnek, fényt a szemeknek
és meghímezi ruhának a rongyot;

aki Isten-tüzeket gyújt megint a szívekben
s az Ég haragos szavát áthangolja allelujának.

Vajúdik a Minden.
Krisztust készül újra leküldeni a földnek az ég.


Forrás: Erdélyi Helikon II. évf. 1. kötet