2017. jún. 23.

Sántha Károly (1840-1928): Temetőben


- Gyermek sírja mellett –

Még alusznak a virágok
De soká már nem tart álmok;
Fölserkennek új életre
Tél után szép kikeletre.

Kis halott te szép virágszál,
Még alig hogy kivirágzál,
Itt e földön alig éltél:
Álmodozni sírba tértél.

Itt pihensz a sír ölében,
Kedveseid közelében;
Mégis tőlünk olyan messze,
Megsiratva, megkönnyezve.

De hiszünk egy szebb tavaszban
Az örökben, az igazban:
Zára nyílik a sírboltnak
S feltámadnak mind a holtak.

E reményben állunk itten,
Valósítsd meg ezt óh Isten!
És megenyhül lelkünk búja
Hogy ott egymást látjuk újra!