2017. jún. 23.

Rédiger Géza: A rossz hideg



Csikorgó egy hideg világ!
Hólep borít halmot, mezőt.
Fán, ablakon – dér, jégvirág:
Előnkbe tár nagy temetőt.
Csak a nap csillog fényesen,
Ámde sugára oly hideg,
Mint márványkeblű hölgy, midőn
Szerelmesének mond „igent”...
Be rossz ez a hideg!...

Hány dús, hány gazdag, jó meleg
Szobában dőzsöl, mulatoz;
Számára minden pillanat
Élvet, gyönyört halomra hoz!...
Mi gondja rá, hogy sok szegény
Éhezve, fázva didereg!...
Míg teste lelke fulladoz
A kéjben: keble oly hideg!...
Be rossz ez a hideg!...

A bordélyházak termiben
Őrjült örömbe lejtenek,
Vak bakkhanális tánc s zene,
S csók közt: mit nem felejtenek?...
Kihűl, kihamvad annyi tűz,
Mi a honért éghetne el...
Kora tavaszra tél borul,
A bűn s gyalázat szennyivel!...
Be rossz ez a hideg!...

Érdemjeles prémes kabát
Fedez, melenget sok kebelt:
Honárulásnak díja ez,
Pedig börtönt ha érdemelt!...
Így jár a bűn... míg az erény,
Aki honáért vérezett:
Csonkán-bonkán daróct visel...
Jutalma nincs... megvettetett...
Be rossz ez a hideg!...

Fársángi zaj, vad tombolás
Lármája hangzik szerteszét.
A kedvnek vége-hossza nincs:
Rövid nagyon a hosszú éj!...
Az élv borát a jó szülők –
Könnyelmű kedvvel élvezik,
Míg a vagyon elolvadoz,
S magzatjuk – koldussá teszik...
Be rossz ez a hideg!...

Csikorgó egy hideg világ!...
Hólep borít halmot mezőt.
Fán, ablakon – dér, jégvirág:
Előnkbe tár nagy temetőt...
Fehér világ, nagy temető:
Oh mennyi benned a halott!...
Élő-halott... mozgékony árny,
Hol szív, hol jellem megfagyott!...
Be rossz ez a hideg!...

Forrás: Unitárius Közlöny II. kötet 1889. Február, 2-ik szám