2017. máj. 2.

Erdős Renée: Nem titkolózom


Nem titkolózom, óh ne féljetek!
Megtudjátok ha újra szeretek.
Idők multán, ha majd csók éri ajkam;
Elmondom újra hangos, büszke dalban,
Hogy mindnyájan örüljetek velem.
Óh mert hideg és szomorú a föld!
Kevés rajta a dal, a szerelem.
És kevesen értik meg a gyönyört,
A nagy gyönyört, mely imádság és szentség
Mit lélek és test együtt érez át.
Két sziv hatalmas összedobbanását,
Két fiatal száj csókokba forrását,
Mely ha remeg, úgy érezi:
Vele megremeg az egész mindenség
S a néma légben izzó dalok kelnek!

Óh elmondom, ha pihenő lelkemnek
Új tavasza kél, új virága nyit!
A légbe szórom piros szirmait
Reményeimnek, vágyaimnak,
Hogy töltse be a fázós sziveket
A melegség, a fény, az illat!
Azt akarom, hogy üdvöm jöttivel
Minden sziv az üdvét kivánja.
Azt akarom:
Hogy asszonyi könny vágytól hulljon
Hogy férfi arca kipiruljon
Hogy a fagyos föld keljen nászra
Ha megcsendül nászi dalom.

Ha megcsendül nászi dalom!
Ha még megérem, hogy fejem
Egy kéz – erős, puha, fehér –
Megsimogassa lágyan,melegen.
S a rámboruló komor éj
Csillagözönnel gyúljon ki fölöttem,
Hogy egy szerelmes ajk feligya könnyem
S egy erős vágy lelkemig égjen –
Óh ha megérem!

Most még úgy gondolok rá mint mesére,
Ma még, ha szól valaki róla
Nemet intek az első szóra.
Ma még úgy érzem magamat,
Mint aki távol vidékekről tért meg
Egyhangú, szürke otthonába,
Hol kötelesség, munka várja,
S lelkén a nagy látások, elmúlt képek
Hangulatok, álmok, emlékek
Idegen ragyogása ég:
S a jelent többé nem találja
Ami körötte van: nem látja –
Csak visszanéz, csak visszanéz.

Most még úgy érzem magamat,
Mint ki kedves halottat temetett
Aki, bár nyugszik, nem múlt el egészen.
Ezer apró emlékezésben
Szemébe sír, vagy ránevet.

És meglehet: egy életen keresztül
Közelebb lesz hozzám egy halott emlék
Mely lelkem húrján fájva rezdül:
Mint a jövőnek színes, gazdag álma.
És ahelyett, hogy útra kelnék
A boldogság felé: itt maradok.
Várva csodára és feltámadásra.
S nem kell a felvirradó élet:
Csak visszanézek, visszanézek...

S akkor, hiába tavasz sugár
Virágcsók, selymes fuvalom:
Nem halljátok többé nászi dalom.
Reám új szerelem hiába vár!
Leszek magányos álmok álmodója
Leszek a gyönyörök tagadója.
Elmúlt dalok szótlan szerelmese
Egy halott emlék élő hitvese

Forrás: Irások könyve I. évf. 8. sz. 1905.júl.1.