Amig engemet űz a nyugtalanság:
Te nem tudsz megpihenni,
Amig a lelkem gyötrődve gondol rád
Te nem tudsz boldog lenni.
Míg minden álmom csókjaiddal telve.
Te nem aludhatsz éjjel!
Rám kell gondolnod, könnyek közt, epedve
Bús, csókos szenvedéllyel.
Amig én téged titkosan kivánlak:
Te áhitsz engem lopva.
Amig én téged ujból meg nem áldlak
Te nem lész feloldozva...
Forrás: Irások könyve I. évf. 5. sz. Bp., 1905. ápr. 1. –
Írja, szerkeszti és kiadja: Erdős Renée
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése