2017. ápr. 9.

Vörösmarty László: Petőfi Sándor születéshelye s gyermekkora



Ne csodálkozzék senki azon, hogy e tárgyat újra szőnyegre hozzuk. Nemzetünk egyik legnagyobb költője megérdemli, hogyha már halála helyét nem tudja is senki, legalább születése helyére rá tudjon mutatni minden magyar. Azt hittük már, hogy ez utóbbira nézve azon adatok után, melyeket e tárgyban a V.U. f. évi I-ső számában közlöttünk, nem lesz többé bővebb felvilágosításra szükség. De a Pesti Napló egyik közelebbi számában tisztelt barátunk, Gyulai Pál, azon nemes buzgalommal, mellyel irodalmunk ügyei iránt viseltetik, bírálat alá veszi lapunk említett közlését. Gyulai nem kételkedhetik ugyan a kiskőrösi evang. lelkész, Sárkány János úr által közlött anyakönyvi adatok hitelességén, de azokból csupán annyit olvas ki, hogy 1823. jan. 1-jén Petőfit csakugyan a kiskőrösi egyházban keresztelték, miből szerinte még nem következik, hogy ott s akkor született volna is. Sőt, részint elhunyt költőnk műveinek némely helyeiből, részint több barátja állításaiból azt akarja következtetni, hogy Petőfi csakugyan a Kunságban, mégpedig Félegyházán született, mely kath. községből ott lakó szülői a kiskőrösi evang. egyházba voltak kénytelenek átvinni keresztelésre a gyermeket. Gyulai reménylette, hogy e gyanításait alaposaknak fogja nemsokára bebizonyíthatni.

Megvalljuk, hogy bármennyire méltányoltuk is t. barátunk igazságkereső buzgalmát s bár átláttuk, hogy azon következtetéseknek, melyet ő az említett anyakönyvi adatokból vont, első pillanatra lehet némi alapja; mindazáltal előre is, kevés sikert vártunk e tárgyban teendő lépéseiről, ha egyéb védokai nincsenek, mint melyeket cikkében közölt. Mert p.o. hogy Petőfi egy Félegyházán írt költeményben ezt mondja: „Itt születtem; itt ezen a tájon”, e költői szabadsággal írt sorból éppen úgy lehet kiolvasni Félegyházát, mint Kiskőröst, mely valóban ott azon a tájon fekszik. Az pedig, hogy elhunyt költőnk egy és más barátja most, annyi idő lefolyása után, homályosan mire emlékezik, úgy hisszük, még kevesebbet fog nyomni a latban. Nem is feszegetjük tovább e tárgyat, mert nincs rá többé szükség.

Most ismét egy lépéssel tovább vagyunk s újabb bizonyítékokkal szolgálhatunk mindazoknak, kiket a lapunkban közlött adatok netalán még ki nem elégítének. E napokban vettük Szabadszállásról a következő hiteles tudósítást.

„Petőfi Sándor még mindig töredékes életrajzaiban több helyen olvastam, hogy ő a Kiskunságban, Szabadszálláson született. Fölhánytam érette a születtek anyakönyvét, de Sándorunk születésére sehol sem akadtam. Tudakozódtam utána, s végre szüléire s az ő gyermekkorára vonatkozó némely adatokat, jegyzőkönyv és elbeszélések után összeállítva, éppen a Vasárnapi Ujság szerkesztőségéhez akartam beküldeni, amikor a folyó évi első szám – amit már én tudtam és közleni szándékoztam – Petőfi Sándor születése helyét és idejét az érdeklett közönség tudomására juttatja. És így tudja a közönség, amit bizonyosan tudni óhajtott; mindamellett azt hiszem, nem lesz fölösleges szüleiről is szólni, annyival inkább, mert ha szüleiről szólok, ugyanakkor az ő gyermekkoráról is szólanom kell, mivel gyermekkorában az ő sorsa, szüleiétől elválhatlan volt.

Petőfi atyja mészáros volt, s róla ez áll a szabadszállási helv. hitv. egyház Házasodtak Anyakönyvében: „1818., július hó 16., Petrovics István, Aszódról való, de most Szabadszálláson lakó szék-árendásnak, ki Aszódon lakó Hrúsz János, h. l. Máriát jegyzette el, a 3-szori hirdetésről bizonyságlevelet adtam.” 1821.novemberben, amikor a bérlés ideje változik, Petőfi szülői Kiskőrösre költöztek, s egy bérlési szak alatt 1824. novemberig ott laktak. Ott született Sándor. 1824-30-ig a félegyházai széket bírták, amikor Szabadszállásra visszakerültek, s 1839-ig innen nem is távoztak el. –

Kiskőröst illeti a Petőfi ott születéséből áradó dicsőség; de mi is szeretjük őt magunkénak vallani? mert köztünk növekedett, mert itt – Szabadszálláson – járta alsóbb iskoláit, mert szülőinek birtoka itt feküdt. – Mely években iskolázott itt, jegyzőkönyvileg kimutatni nem tudom, mert az azon évekről vezetett jegyzőkönyv levelei sárkánnyá magasultak; de élnek tanulótársai, kik nagyon tisztán emlékeznek a jómódban növelt lion gatyás, halvány és vékony, de eleven fiúra, ki élénk kedvvel összenyargalászta velök az iskola tágas udvarát nemcsak, hanem apjának szilaj lovait is megnyargalta.

Tanulója volt a többek közt Ujlaky István, jelenleg gerjeni lelkész úr. – Megtörtént ugyan 7-8 éves korában, hogy atyjának jó emberei, Viczián János Kiskőrösre, Hábel nevű Kecskemétre magukkal elvitték a virgonc fiút, de az azoknál lakás nemigen tartott tovább, mint szokott tartani az ily gyermeklátogatás, s ismét hazajött szülőihez.

Elemi iskolái végezte után is, midőn Szentlőrincen, Gyönkön, Pesten, Aszódon járta a felsőbb osztályokat, - Szabadszállás volt az édes haza, hol a visszatérőre a szülei karok ölelése várakozott; itt voltak az ismerős fiúk, akikkel együtt játszotta el az iskolai szünnapokat. Ily szünnapozása alatt történt egyszer vele, hogy midőn Gyönkről hazahozott könyveit, egy barátjának megmutatandó, az úgynevezett nagy szobából a lakószobába hozná által, a könyvek alá rejtett két darab százast, a könyvekkel együtt felmarkolva, a konyhában elvesztette; amelyet a szolgáló észrevevén, szépen eldugott. Sándort a keserű pohár kiürítésétől mégis fölmentette a szolgáló, ki nem állhatva a sok zaklatást, a szobába visszalopta Sándor veszedelmét.

Itt volt Sándorunk szülőinek fekvő birtoka is, ház, föld, szőlő, amelyek nagyobb részét  Kiskőrösre költöztök előtt szerezték s bírták 1838-ig. Ez év válságos volt árjok nézve, az árvíz rommá tette házukat; bérlésük rosszul ütött ki, megbuktak s el kellett adni mindenöket. A következő évben örök időkre elhagyták a Kunságot.

Nem azért írtam e soraimat, mintha Kiskőröstől Petőfit akarnám visszapörleni: bár a fönnebbi értelemben őt csakugyan magunkának valljuk; hanem írtam azért, hogy a Petőfi életrajzát egész terjedelemben megírni akarónak, gyermekkorára vonatkozó, némi csekély adatot tolla alá szolgáltassak.

(Köszönetet mondunk Vörösmarty László úrnak e közérdekű közleményeért s óhajtjuk, hogy példája követőkre találjon. Munkálódjék mindenki az adatok összegyűjtésén, melyekből nemzeti emlékeinket felállíthassuk. Akadni fog majd rendező kéz, mely e formátlan anyagot idővel művészi egésszé fogja teremteni. E tér az, hol igen sokat várunk tisztelt barátunktól, Gyulai Páltól is. P. A.)

Vasárnapi Ujság 4. évf. 3. sz. (1857. január 18.)