2017. ápr. 21.

Tóth Béla: Levelek



Rózsaszínű illatos levélkék,
emlékeim legdrágább kincsei,
Gyakran ellapozgatok közöttük:
Kísértnek a múlt emlékei.

Igaz szívről mond regét az egyik.
Másik örök tavaszról beszél,
Szerelmében mindenét odaadja,
S csak egy csókot – többet mit se kér.

Két kis angyal forrón átölelve
Tartja egymást a harmadikon,
Keltezésnek a mennyország van rajt,
Címzésnek meg a paradicsom.

A többi is boldogságot ígér,
Öleléssel, csókkal van tele,
De legjobban azt szeretem mégis,
Melynek üres mind a két fele.

A legdrágább egy hervadt levélke,
Nincs betű rajt, sem csók, sem kelet,
Ölelés közt, dobogó szívedről
Loptam ezt a rózsalevelet!


Forrás: Békésmegyei Közlöny XXXVII. évf. 42. sz. 1910.