2017. ápr. 9.

Szeredai-Gruber Károly: A bécsi székesegyházban


A dómban Csend csudás virága
Nyíl szűz-sejtelmes estelen,
Szívem s az örökmécs világa
Lobog csak kéklőn, nesztelen.

Künn sisteregve forr az Élet,
Tüzel a vágy, dalol a vér.
Itt békült s gyöngyfehér az ének,
S vad harc hajója révbe tér.

Itt szent a sóhaj, szent az asszony
És Krisztus vére itt a bor,
S ölel, hogy hűs vigaszt fakasszon.
A vesztett hit, az ifjúkor.

Szeplőtlen liliomruhában
Száll égre fel a halk ima.
S a szentély titkos távolában
Dereng a régi glória.

Ott öblös serleg áll: beléje
Pénz hull ma csengőn, szüntelen.
S vezeklés hangfogós zenéje
Suhan az ódon szenthelyen.

Bús arcomat kezembe rejtem…
A fáradt koldus mit tehet?
A serleg legmélyére ejtem

Könnykincses, szomjú szívemet.

Forrás: Tavasz Szépirodalmi, Művészeti és Közgazdasági folyóirat Pozsony, 1919.