Ne mond, hogy én megcsaltalak,
És hogy tőled elváltam,
Hogy hívtelen elhagytalak,
S hogy mellőled elálltam! –
Hív voltam esküdt hitemhez,
Nem ingtak érzeményim,
Nem tért senki hív fzívemhez,
Benned voltak reményim.
Te magad titkolt örömmel
Véghezvivéd válásunk,
Bár fájdalmas könny örömmel
Színléd nem vélt csapásunk.
Hittem csalfa befzédednek,
S fzidtam a Sorst rút fzóval,
Hittem hamis fegyverednek,
Sirtam veled Siróval.
És mért bántál ekkép velem
Illy csalárdul s álnokul,
Nem voltam roffz, én úgy vélem,
Nem vethetfz engem okul.
Jámbor voltam és hív mindég,
S az akartam maradni, -
Tudom tetted meg fogod még
Te majd egykor siratni.
Forrás: Uránia Nemzeti Almanach 1. évf. – Esztergom, 1828.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése