2017. ápr. 9.

Szelestey László: Nyugot felől...





Nyugot felől jött egy sebes zarándok,
Meg nem nyugodva tart kelet felé,
Gyorsabban megy mint a folyók hulláma,
S a földet véges-végig járja bé.

Ismerlek téged, sokszor láttalak már,
Hír a te neved világ vándora!
Az örök utazástól van ruhádon
Egyszerre három világrész pora.

De ugy tetszik, hogy nagyon megváltoztál,
Mert eddig bús volt arczod és szavad;
De most öröm sugárzik szemeidből
S ünnepre vagyunk hiva általad.

Pihenj meg nálunk kissé gyors zarándok,
Völgy- s halmainkon jó nyugtod leszen.
Vagy menj magasba s ott közel az éghez
Állj meg a messzenéző bérczeken.

Kiálts el onnan! harsogó hangodból
Váljék egy harczra hivó ősi kürt,
Hangod hatalma rázza fel e népet,
Mely mind eddig gyáván rablánczot türt.

Fel fog ébredni. Nem késik meglátod –
És szavaidnak szép viszhangja lesz:
- Az összetépett lánczoknak csörgése
S ha kell, a hadzaj s szabad harczi nesz.

- Ti dús proféták a nép szent ügyében!
Hajmis portékát ne áruljatok –
Ne hir legyen rugója tettetöknek,
Midőn szabadságot kér ajkatok.

A népszabadság megszentelt ügyéhez
Mocskos kezekkel nyulni nem szabad:
Az önző, ki lelkét megtagadta,
E tettről egykor véres számot ad...

Ki hű szivedbe felvevéd a népet,
Ne restelj hozzá porba szállani:
Megtört hitének szétszort omladékát
TŰettel lehet csak feltámasztani.

Ha a szokások rabja fogsz maradni,
Mézes beszéded csak toráldomás,
Csalóka kép, mit álmaidban kergetsz
Szabdságábránd és... és semmi más.


Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése