2017. ápr. 6.

Szász Béla (1840-1898): A negyedik szolga



Máté XXV. rész 14-50. verséhez

És szólt az Úr, a negyedik szolgához:
„A harmadiknál jobb te sem valál,
Méltán ér, látom, hogyha szám megátkoz,
S örök sötétség vár s örök halál.”

S felelt a szolga: „Hallgasson füled meg,
S nyomós legyen szavam vagy puszta lég,
S úgy adj örök halált avagy kegyelmet,
Amint gonosz vagy hű szolgád valék.

„Igaz, nem adtam pénzváltók kezére,
Melyet rám bíztál, a talentumot,
Nyerészkedést nem tudtam űzni véle,
De el sem ástam azt, te jól tudod.

„Ott álltam templomodnak ajtajában,
Ruhám avult volt, szolgai, szegény,
S pirultam, míg többeknek fölkínáltam,
Kamatot bár csekélyet kértem én.

„Többen keveslék – gőgös elbízottak –
Igazuk volt, beláttam magam is.
Egy végig néze, s kérde: Ugye, loptad?!
Más visszadobva szólt: Pénzed hamis!

„S legtöbbje szólt: Egy ily koldus szegénnyel
Ki kezdene manapság üzletet,
Mikor kufárok boltja, telve fénnyel,
Mindent kínál, kívánni mit lehet!...

„- Uram, én el nem ástam föld rögébe,
Melyest rám bíztál, a talentumot,
De mert ruhám rossz, s arcom pírban ége,
Az kamatozni nálam nem tudott.

„Nem több, - de úgy, mint volt kezedbe: tiszta,
Szenny nem tapad rá, nem fertőzi vér.
- Uram, te adtad, vedd hát újra vissza,
S hű vagy gonosz szolgád valék – ítélj!”


Forrás: Vasárnapi Ujság 67. évf. 4. sz. (1920. február 22.)