2017. ápr. 21.

Radó Antal (1862-1944): Sebek


(Sully Prudhomme)

A harcban leüték s támolyogva földre dűlt:
Elvitték és az ír, amely sebet hegeszt,
Sebét is gyógyítá. Lassanként járni kezd,
S hogy jött a langy tavasz, ereje egyre gyűlt.

De hogyha fú a szél, ha nedves, hűs az est,
Föl-fölsajog a kín, melyet régente tűr
És csügged s nem hiszi, hogy immár felüdült,
Oly fájva érzi még a forradást a test.

Megérzi szívem is, hol érte az a seb,
Lelkemben az idő ha hűsebb, nedvesebb,
Ilyenkor felsajog a régi var.

Nem kell csak egy ige, egy könny, egy méla ének,
Egy felleg, boltívén a tiszta nyári égnek
S a régi bú foga megint szívembe mar.

Forrás: Békésmegyei Közlöny XXXVII. évf. 27. sz. 1910.