2017. ápr. 9.

Népdalok Arany Jánostól



I.
Sírva jön a magyar nóta világra,
Bánatos a magyar ember világa.
Mit keseregsz, atyámfia-rokonság,
Ez az egész merő élet bolondság.

Duna vize lefelé foly, nem vissza,
Régi baját magyar ember elissza:
Azt miveli széles-magas kedvében,
Majd megszakad bele a szív keblében!

A hegedű száraz fája kesereg,
Azt gondolnák, hogy a könnye is pereg.
Magyar ember – úgy megtáncol, úgy vígad.
Azt gondolnák, hogy a szíve megszakad.

II.
Elesett a Rigó lovam patkója,
Jeges az út, majd kicsúszik alóla,
Fölverem Orosházi kovácsnál,
Ej no! hiszen több is veszett Mohácsnál.

Volt nekem egy rigószőrű paripám,
Eladatta a szegedi kapitány.
Ott se valék az áldomás-ivásnál,
Ej no! hiszen több is veszett Mohácsnál!

Volt nekem egy fehér házam, leégett;
A telekem, azt se tudom, kié lett.
Be van írva a szegedi tanácsnál,
Ej no! hiszen több is veszett Mohácsnál!

Volt szeretőm, esztendeig sirattam,
Az nekem a mindennapi halottam.
Most is megvan az a gonosz, de másnál,
Ej no! hiszen több is veszett Mohácsnál!


Forrás: Vasárnapi Ujság 4. évf. 1. sz. (1857. január 4.)