2017. ápr. 21.

Molnár Jenő: Ifjúság



Az ajkam ég, oh oltsd, tapaszd rá
Szép, szűzi ajkadat.
Mi büszke kincsed, - most elorzza
Egy ittas pillanat.
Ne hidd, hogy mások tán különbek.
Hazudnak a gazok.
Az fáj nekik, hogy fiatal vagy
S hogy én ifjú vagyok.

Ne sírj, - ölelj. Most megtanultad:
Az üdvök üdve mi!
Oly szűk a lét… s habzó a serleg, -
Vak bűn kiönteni.
Ne sírj, - kacagd a rongy világot,
E nyavalygás gonoszt,
Ki nagyképűen föltolakszik
És mérges csókot oszt.

Az ajkam ég, hadd szívjam újra
Parázna ajkadat.
Födj el hajadnak aranyával,
Szabad vagy már, szabad.
Óh Élet, mily pazarul osztod
A mámort, a gyönyört.
Óh Élet mily alávaló vagy, -
… Egy rózsaszál letört.

… Az enyim vagy, a szeretőm vagy,
Ölelj, vigadj, kacagj.
A csontos meddők vessenek meg, -
Az Élet lánya vagy.
Tűzrózsák nyílnak ajkadon már,
Ölelj, csókolj, szeress!
A többi torz, a többi gyáva, -
Te vagy becsületes.

Forrás: A Jövendő 1. évf. 9. sz. Hódmezővásárhely, 1910. jún. 15.