2017. ápr. 18.

Mikolay József: Az epedő



Kegyes Szűz! angyal arczodat
A’miolta láthatám,
Bájoló ezüst fzavadat
Hajh vefztemre hallhatám!

Nyugtom sehol sem találom
E nagy zajgó tengerben;
Míg nem közelget halálom,-
Fellelem sírvermemben!

Bár a tavafz fris virági
Szívet s elmét vídítnak;
Ez élet zöldellő ági
Számomra nem virítnak:

Mert te, a ki kellemiddel
Ezeket meghaladod;
Szív varázsló fzépségiddel,
Ki lát, tőrbe ragadod.

Ah! nem látod kellemedért
Éltem dúló kínomat;
Ah! nem érzed fzerelmedért
Szíveméfztő lángomat:

E zefír, melly most hajamnak
Zúzott fürtyein repdez,
Nem sokára sírhalmamnak
Virágain lengedez.

Forrás: Uránia Nemzeti Almanach 1. évf. – Esztergom, 1828.