2017. ápr. 9.

Lórándy K. Lóránd: Gyermekévek



Kábító álomban ringó gyermekévek,
Titokzatos hajók hova eveztetek?
Miért tüntetek el oly hamar a ködbe?

Átkozott korunknak átka, bűne, vétke,
Hogy nem hisz senki sem a gyermekmesékbe’.
Nincsenek gyermekek tündérekben hívők!

Én is ilyen voltam – untattak az álmok
Untattak a mesék, a tündérvilágok
Korán felébredtem tudni, látni vágytam...

És most zokogó könny fürdik a szememben,
Meséket siratok, melyekben nem hittem,
Melyeket gúnyosan nevettem, kacagtam...

Mért nem lehetek már gondtalan nevető?
Mért nem vesz ölébe egy sápadt arcú nő,
A legszentebb asszony, az én édesanyám?


Forrás: Tavasz Szépirodalmi, Művészeti és Közgazdasági folyóirat Pozsony, 1919.május 18.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése