2017. ápr. 9.

Lórándy K. Lóránd: Bánatos könnyimnek...



Bánatos könnyimnek szúró tövisei
Tépik a lelkemet ezer darabra szét...
Lassan, lassan haldoklik szétszaggatott szívem,
De azért még most is hallgatom a zenét.

Lágy, csengő hangjának elhaló zenéjét,
Midőn fölém hajolt ott a bálteremben
S csókokban lehelte lázban égő ajka:
Sohasem felejtem, örökké szeretem!

S mégis elfelejtett. Látja, hogy könnyimnek
Szúró tövisei hogy tépdesik lelkem,
De azért csak kacag, másnak súgja súgva:
Sohasem elejtem, örökké szeretem!

Míg lelkem haldoklik, maga nevet, mulat;
Úgy szenvedek, úgy fáj csengő kacagása,
Ám nem baj, nevessen; ez lesz az én lelkem
Haldokló dalának a – melódiája.


Forrás: Tavasz Szépirodalmi, Művészeti és Közgazdasági folyóirat Pozsony, 1919.jún. 5.