Udvaromon véges végig
Rohanó szél fütyörészik,
S az ablakon zörög végre,
Mintha tőlem szállást kérne.
Éjszakáról jöttél ugyebár,
Fagyos lehelletű madár?...
Minek jöttél mikor látod,
Nem kell a látogatásod.
Hiába járod ablakom,
Azt én neked ki nem nyitom..
Eredj vissza szerencsésen,
Otthon tán jobb dolgod lészen.
S megmondhatod majd azoknak,
Kik véled egy házban laknak,
Hogy mikor elváltál tőlem,
A kardomat köszörültem.
Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki
függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése