2017. ápr. 6.

Kosztolányi Dezső: Égi kaland



Kibújt a hold. Most néki mennek
Az álmaim a végtelennek.

Jaj, hogy rohannék. Semmi célom.
Ábránd a vágyam és acélom.

Babonás vágy űz, ősi, régi,
Két ezredéves, hősi, égi.

Lennék kisértet, jámor ének
És árnya egy szent remetének.

Megállanék bús ablakoknál
A csöndbe, hol egy légy botorkál.

Rohannék messze, egyre messzébb
És tévedeznék, révedeznék.

Vágnék nyugatnak, napkeletnek
És várnék, amíg elfelednek.

Forrás: Vasárnapi Ujság 67. évf. 3. sz. (1920. február 8.)