2017. ápr. 18.

K. L. N. R.: Búcsúvétel



Meg kell tehát válnom,
Lelkem fele, tőled,
S utolfzor hágy fzóllnom
A végzés itt véled;

Mert étherré váló
Ofzlékony tetemed
Már arra nem való,
Hogy lakja fzellemed.

Úgy sem érdemlette
Századunk fzívedet,
Jobb helyre rendelte
Teremtőd létedet.

Menj ki hát, ő hívat
E gyomos világból,
Melly csak mérget fzívat
Minden fzép vírágból.

S én a Karpatoknak
Itt hagyom környékit,
S a Duna partoknak
Laktomban vidékit,

Látni foglak téged
A fizek tükrében,
És hol Zefír lenged,
A nyárfás keblében.

Míg fzemem nem zárja
Be a halandóság,
S fzellemem nem tudja,
Hogy mi a boldogság.


Forrás: Uránia Nemzeti Almanach 1. évf. – Esztergom, 1828.