Dicső magyar sereg, szabadság serege,
Büszkén néz végig a szabadság istene,
Egész szabad világ zászlója most e kar,
Hol vért kell ontani ott első a magyar.
Szabadság! oh te vagy, nem zsold mért harcolunk,
A kárhozatból is kihozna táborunk;
Győz a sereg, kinek ezernyi karja van,
Ezernyi karja, de egyetlen keble van. –
Szabadság az mivel a lélek felrepül,
Szabadság az mire a holt is lelkesül;
Habár egész világ kihamvad, puszta lesz,
Utolsó lángja a szabadság lángja lesz.
A másik angyal, a dicsőség, a ki vész
Dicsőséget nyerünk ha életünk elvész;
Oh hol van szebb, dicsőbb, mint cserbabéru sir,
Min ifju lány viraszt s az örökajku hir.
Szabadság és a hir magyarnak egy elég,
Kibe istennek a legelső lángja ég,
Szabadságért sereg! sötétül a világ,
Hasitsunk hajnalfényt vérünkkel katonák!
Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki
függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése