2017. ápr. 21.

Győri Ernő: A Naphajón



Összeötvöztem, összevertem
Aranysugárból Naphajót…
Aranysugárból. Hallod lelkem!
Izzó lánykévékből kötöttem
Rá lágy vitorlát, tán hetet
S azóta egyre járom rajt’ a
Borongós álom-vizeket.
Köröttem dús sziget-világok,
Hol Hófehérkék mind a lányok
És énekelnek álmodón…
… És szállok, szállok glóriásan
Sugárból szőttes Naphajón.

A Vígság száll a tengerekben,
Így mondja az, ki látja ezt
És én sírok. Oh, hallod lelkem
És én sírok érted szünetlen.
S várlak sok könnyes éjszakán,
Lidérclángként, ki átvilágolsz
A múlt ezüstös fátyolán.
Hamut hintek csapott hajamra,
Ó-olvasómat morzsolgatva…
Zokog a hangom elhalón…
… És szállok, szállok glóriásan
Én haló Gyász a – Naphajón.

Forrás: A Jövendő 1. évf. 8. sz. Hódmezővásárhely, 1910. jún. 1.